Természetjárás

Fürdőhelyek egykor és ma

Palmer Kálmán 1894-ben megjelent kötetében még külön fejezetet áldoz a Nagybánya-környéki fürdőhelyeknek. Nem véletlenül: a fürdőélet egyik virágkorát éppen a kiegyezés utáni időszak jelentette. Számos fürdő épült ekkor az egész országban (jelentős részük Magyarország mai határain kívül), s a strandélet is ekkor kezdett divatba jönni. A vendégek legalább négy, de sokszor nyolc-tíz hetet is eltöltöttek egy-egy fürdőhelyen. Az 1910-ben megjelent Magyar Fürdőkalauz városunk környékéről – a ma már Szatmár megye részét képező Bikszád-fürdő és Máriavölgye mellett – Bajfalut, Kővárfüredet, Sztojka-fürdőt és Felsőbányát, de még a misztmogyorósi sósfürdőt is az ajánlott pihenő- és gyógykezelő helyek között szerepelteti.

A felsőbányai Bódi-tó

Kővárfüred vagy Garbonác (Cărbunari) – Nagybányától mintegy 20 km-re, Magyarlápos irányába – szerény fürdőházával és szállást is biztosító vendéglőjével gróf Teleki Sándor tulajdona és kedves pihenőhelye volt. A grófi villa a fürdőtelepet alkotó völgytorok déli végén állt, északra néző tornyos homlokzattal. „Gyönyörű kis épület, magas kőteraszon csúcsíves ablakokkal, közepén kiugró torony-szobával, s az egész épületet körülvevő nyílt folyosóval, melynek keleti oldalához tágas veranda simul… délről sudár tölgyfaerdő védi a nap tikkasztó heve ellen.” (Palmer) A fürdő kénes gyógyvizét főleg reumatikus panaszokra ajánlották.

Bajfalu (Dănești) a Felsőbánya–Kapnikbánya útvonal mentén található. Bővizű kénes-jódos-sós forrásait nem csak a fürdővendégek, hanem a kincstár jóvoltából a beteg bányamunkások is használhatták.

A Magyarlápos közelében egykor működő Sztojkafürdő – „a Magyar Karlsbad” – sós-kénes gyógyforrása a különféle légzőszervi, valamint gyomor- és májbántalmakban szenvedő betegeket fogadta a Sátorhegy lábánál. Az „üdülők számára legalkalmasabb klimatikus gyógyhely” a századfordulón gróf Eszteházy István tulajdonában volt, vizét közelebbi és távolabbi vidékekre is nagy mennyiségben szállították.

Sztojkafalva 1850-ben

A felsoroltakkal szemben Felsőbánya városát nem elsősorban uszodája, valamint hideg és meleg fürdője révén, hanem mindenekelőtt regényes fekvésénél, szépségeinél fogva ajánlották a pihenni vágyóknak. „Hazánkban kevés vidék van, mely természeti szépségekben oly gazdag volna, mint aminővel Felsőbánya város és környéke pazarul meg van áldva… A környék szebbnél-szebb … kirándulóhelyekkel bővelkedik … az ősrégi bányaváros belső területén számtalan kies fekvésű nyaralásra, üdülésre kiválóan alkalmas kerti házak kaphatók bérbe teljes ellátással, vagy anélkül.” (Magyar Fürdőkalauz)

Sztojkafalva, a telep ivókútja a múlt századfordulón

Az említett fürdők ma már nem léteznek, jobbik esetben (például Bajfaluban) az egykori telepek helyén működő kisebb-nagyobb vendéglátóhelyek, panziók kínálnak gyógykezelési lehetőségeket. Az idelátogató turisták sem elsősorban ezeket a helyeket látogatják, inkább természetes, vagy mesterséges tavaink – a két Bódi-tó, a felsőfernezelyi víztározó, vagy a felsőbányai Kék-tó – környékét keresik fel. Akik „civilizáltabb” fürdési lehetőségre, vagy uszodára vágynak, bőven válogathatnak az elmúlt évtizedekben gombamód szaporodó strandok, a belső-külső medencékkel is felszerelt nagybányai és környékbeli szállodák közül.

A felsőbányai Bódi-tó a Fekete-hegyi libegőből nézve

Tavainknál maradva: talán a felsőbányai Bódi-tó környéke a legszebb, mindenképpen a legrendezettebb. Ugyanakkor – a Felsőbánya–Máramarossziget útvonalról a szerpentin előtt, a régi Suiori bánya felé jobbra letérve – könnyen megközelíthető. A „tengerszem” többnyire hűvös vize, valamint a közeli szálloda tulajdonosa által bevezetett szigorú korlátozások miatt (nem szabad tüzet rakni, sátorozni stb.) a part ritkán zsúfolt. Kifejezetten ajánlani tudjuk azoknak, akik szeretik a csendet, szeretnek nagyokat úszni, esetleg vízikerékpározni – vagy a közeli libegőt igénybe véve a Feketehegy csúcsáról gyönyörködnének a csodálatos panorámában.

A felsőfernezelyi tározó

Jelenleg a felsőfernezelyi tározó biztosítja Nagybánya vízellátását, így hivatalosan a fürdés itt nem engedélyezett. Ettől függetlenül nyugodtan megmerítkezhetünk benne, csak arra vigyázzunk, hogy ne zavarjuk a partról (engedéllyel) pecázó horgászokat. Talán az Őzike Panzió előtt, az erdészház („kanton”) mellett beereszkedve találjuk a legjobb, többnyire köves partszakaszokat; szélcsendes időben mélyen a tóba beúszva utolérhetetlen élmény magunk körül érezni a hegyekkel övezett hatalmas víztükör nyugalmát, végtelenségét...