Bányavidék

Patakok, tavak, borvizek

Folyóvizeink a Tisza vízhozamát növelik, az északi-északkeleti oldalon közvetlenül, a déli, délnyugati oldalon pedig a Szamos közvetítésével. Közvetlenül a Szamosba ömlő vizünk a Lápos, a Láposbánya-, a Sikárló­, a Sebes-, valamint a Szinyér-patak. A Lápos felső folyásánál a Cibles és a Láposi hegység vizeit gyűjti össze. Alsó részén – a Kapnik és Zazar közvetítésével – a Gutin-hegység vizei is belefolynak. A Kapnik-patak a Neteda-hágó térségéből ered és délnyugat felé indulva a hasonnevű város éltető vizévé alakul, hossza 35 km.

A Zazar Nagybányán

A Lápost tápláló folyóink közül kétségtelenül a Zazar a legjelentősebb. A Gutin-kráter nyugati lejtőjén ered, majd Nagybányán átfolyva Hagymáslápos északnyugati határán ömlik a Láposba. Hossza 29 km. Egyik legjelentősebb mellékfolyója a Fernezely-patak, amely a Demeter-mező délnyugati pereméről eredő Szturi- és Kalamár-patakok vizét egyesítve, Nagybánya keleti peremén ömlik a Zazarba. Útközben a Blidár-, Pisztrángos- és Fekete-patak, valamint a Limpedea vize is gazdagítja. A Zazart gazdagítják a Kisbánya-, a Ravasz-, az Omodé-, a Szent János-, a Fokhagymás- és a Veresvíz-patakok, valamint Borpatak vizei is.

A Lápos-szoros

Állóvizeinket eredetük szerint két csoportba sorolhatjuk: természetesek és mesterségesek.

Víztárolóink közül a Tatár-szoros déli kijáratánál épülő (jelen pillanatban félbehagyott) völgyzáró gátat és a Fernezely-patakon létesített 52 m magas és 165 m hosszú firizai duzzasztógátat kell megemlítenünk. Utóbbi 1965-ben készült el, az így keletkezett 110 ha-os mesterséges tó ma már csak részben fedezi Nagybánya vízszükségletét.

A felsőbányai Bódi-tó a Fekete-hegyi libegőből nézve

A két Bódi-tónak a hagyomány szerint két évszázados múltja van. A fernezelyi Bódi-tó 1,6 ha kiterjedésű, a mélysége 5 m, a kereszthegyi bányaüzem vízellátását szolgálta. Vize csatorna- és alagútrendszeren át jutott Nagybányára. A felsőbányai Bódi-tavat szintén völgyzáró gáttal hozták létre, a Fekete-hegy északi lejtőjén. Ez a 3,5 ha kiterjedésű, 7 m mély „tengerszem” a felsőbányai bányaüzem vízszükségletét elégítette ki. Közelében található a Kis Bódi-tó (Tündérek tava), amely nyáron gyakorta kiszárad. A két Bódi-tó ma már nem szolgál ipari célokat, a fürdőzők kedvelt kirándulóhelye.

Mesterséges állóvizeink mellett egész sor természetes tavunk volt, vagy van hegyeinkben. Egyeseknek ma már csak a nevük maradt fenn (mint pl. a „Sós-tó” Misztótfalu keleti határában). Ma is létező természetes tavaink egyike a felsőbányai Kék-tó, bányaomlás következtében keletkezett 1920-ban, színét a meddőből kioldódott rézszulfát adja. A Kakastaréjtól északra, 1043 m magasságban található Gutin-tó (egy kialakuló tőzegtelep közepén), valamint ettől nem messze keletre a Brébi-tó, természeti rezervátumaink közé tartozik. Utóbbi földcsuszamlás következtében jött létre, 825 m-rel a tenger színe felett, mélysége eléri a 20 m-t is. Ugyancsak védett terület az 1150 m magasságban, egy mocsaras térség közepén található Demeter-tó, amelyet a Demeter-mező felől lehet megközelíteni.

A felsőferenzelyi vízgyűjtő medence

Nagybánya környékének alig van települése, amelynek ne lenne borvízkútja. Nevezetesebbek ezek közül azok, amelyek Borpatakon, a kisbányai katlanban, a firizai vízgyűjtő mellett, az izvorai üdülő közelében, valamint Felsőbányán, Bajfaluban, Erzsébetbányán, Sztojkafalván és Kővárfüreden fakadnak. A tavak és források közelében (a Bódi-tavak, firizai vízgyűjtő, sujori völgy, tocsilai völgy, Kővárfüred, Bajfalu stb.) fürdők, üdülőtelepek, turisztikai létesítmények várják a vendégeket, látogatókat. A folyók felső szakaszain kellemes időtöltést jelenthet a pisztránghorgászat.